REVOLÚCIÓ AZ EVOLÚCIÓBAN

Peter Michalík

 

A KÖNYVRŐL

Evolúció. E varázslatos szó magyarázza az élet kezdetét a Földön. Talán mindenki emlékszik még az iskolából, mit is jelent ez a fogalom. Most részletesen megmutatom, hogy ez az elmélet zavaros spekulációkon alapszik. Ha ezt a kis könyvet végigolvassa, alaposan megváltozhat az eddigi véleménye az életről, ez élet kezdetéről és értelméről.

HOGYAN SZÜLETETT EZ A KÖNYV?

Már évek óta gyűjtöm a gondolataimat ehhez a könyvhöz. Az állításaim egyedülállóak és többségükkel még más szerzőknél nem találkoztam. E könyv megszületése nem volt könnyű, de Isten segítségével sikerült kiadnom. Szeretném, ha minél több nyelven megjelenne. A célom minél több emberhez eljuttatni ezeket az információkat, ennek eléréséhez viszont nem minősült jó útnak a könyv értékesítése. Ezért döntöttem a könyv teljesen ingyenes közzététele mellett, hogy eljuthasson a kevésbé szolvens olvasókhoz és az ifjúsághoz is.

KÉRÉS

Amennyiben tetszett Önnek a könyv, szeretném megkérni, ha teheti, támogassa a közzétételét. Az alábbi számlára érkezett adományok segítségével tudom fedezni a fordítási és egyéb költségeket, melyek összefüggnek a könyv terjesztésével. Hálás leszek minden adományért.

Hieronymus o.z.

IBAN: SK9711000000002921885914 SWIFT: TATRSKBX


 

EVOLÚCIÓELMÉLET

Mi is tehát az evolúciós elmélet és hogyan alakult ki? Általános iskoláktól egyetemekig tanítják mint egyetlen elfogadható elméletet az élet kezdetéről, s ebből ered az egyre jobban elterjedő ateizmus. Sőt, néhol még megemlíteni sem lehet egyéb elméleteket. Darwin “A fajok eredete természetes kiválasztás útján” című legismertebb művében több Galápagos-szigeteki pintyet tanulmányozott. De mit is csinált valójában? Különböző környezetben figyelte e madárfaj csőrének különböző formáját, ami az eledeltől függően formálódott egyedivé. Vajon helyes volt ez a megfigyelés? Igen. Hogy milyen következtetésekre jutott és mi az alapja az ő elméletének? Az evolúció fő motorját szerinte két elem képezi. Az első a mutabilitás, vagyis az új populáció véletlen változékonysága. Ez azt jelenti, hogy az új populációban különböző testalkati vonásokkal rendelkező egyéneket találhatunk. A második elem a természetes kiválasztás (szelekció). Ennek alapján mindegyik nemzedék legalkalmasabb egyénei szaporodnak, tehát azok, amelyek életrevalóbbak, törtetőbbek, erősebbek, több táplálékot tudnak szerezni, jobban menekülnek a ragadozók elől, illetve attraktívabbak a nőstény számára. Minden következő generációval így csak a tőlük, mint legéletképesebbektől kapott genetikai állomány jut tovább s ezzel egyfajta fejlődés következik be.

A mutabilitás tehát az “anyag” elegendőségéért felelős és a szelekció kiválasztja a legjavát. A szelekció nem fejleszti a mennyiséget, hanem csökkenti. Ha kevésbé alkalmas, nem elég életképes kismalac születik, elpusztul. Darwin megfigyelte, hogy a pintyek testalkata nemzedékről nemzedékre változik. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy ha ez így van a megfigyelt madaraknál, valószínűleg teljesen a kezdetektől fejlődhettek ki – vagyis, egyetlen sejtből így alakulhatott ki az élet. Helyesek voltak ezen megfigyelés összegzései? Mint ahogy lenni szokott, ebben az esetben is keveredett az igazság alátámasztatlan spekulációkkal. Mi volt tehát a helytelen?

 

A TERMÉSZETES KIVÁLASZTÁS

 

A természetes kiválasztást lehetetlen általánosítani. A szelekció elve működik a tökéletes élőlényeknél, de nézzük meg, hogyan működne ez az elmélet egy teljesen új organizmus születésénél. Elsősorban tisztázzuk, mi a fejlődési folyamat egyetlen módszere. Ez a véletlen, a próba-tévedés módszer. Tudjuk, hogy ez a módszer semmilyen értelemmel és kreativitással nem rendelkezik. A siker egyetlen feltétele az egyén túlélése és a genetikai állomány továbbadása a következő generációknak. Ezt az elvet a későbbiekben részletesebben is bemutatom. Tegyük fel, hogy új, fejlődésének korai szakaszában lévő faj fejlődik. Egyik generációról a másikra több változás is megtörtént, mondjuk a szív formáját, a vesék elrendezését, illetve más kisebb elváltozásokat illetően. Tegyük fel, hogy az egyén elpusztult, mert az új vese-elrendezés nem volt működőképes. A vak véletlen csak azt könyveli el, hogy az egyén nem volt életképes, de azt nem tudja, miért! Tehát a véletlen megpróbálhat a szív formáján változtatni, de az egyén elpusztulásának oka a nem működő vese volt. Amikor az ember alkot, képes tanulni a sikertelen próbálkozásaiból. A vak véletlen erre képtelen. A sikertelen próbálkozás eredménye nem képes továbbadni a sikertelenség okát. Ez az információ örökre elveszik és minden evolúciós szándék, amelynél ugyanez a hiba következne be, kudarcba fulladhat, ami az élet végét jelenthetné. Ezen felül az életképtelen egyénnel együtt elveszne az eddigi fejlődésének bármilyen nyoma. A későbbiekben részletesebben elmagyarázom, miért lehetetlen az ilyen fejlődés millió éveken keresztül.

Mondjuk, hogy csupa hatost szeretnék dobni hat darab dobókockán – ez képezné egy testi rész kialakulását véletlen folyamattal. Egy egész ember létrejöttéhez ez több milliárd kockán jelentené ugyanazt a számot, hiszen az emberi genetikai állomány több mint 3 milliárd jelből áll. Megpróbálkoztam a hat hatossal, de az 500-ik alkalommal sem sikerült elérnem. Nem hogy hat hatost nem dobtam, egyáltalán hat egyforma szám sem volt. Ez volt tehát az eredmény ennél a módszernél, amely az evolúciós folyamat egyetlen rúgóereje.

A kívánt eredmény x próbálkozás után érhető el, sikertelen próbálkozások sokasága után.

 

FOLYAMATOS FEJLŐDÉS

 

Az evolucionisták igazolni fogják, és ami nagyon fontos, hogy az evolúció állandó folyamatban van. S mivel az evolúció folyamatos, a fejlődési folyamat ugyanazon mechanizmusait kellene megfigyelnünk ma is, mint a múltban. Nincsen tehát szükség semmiféle őskövületek vizsgálatára, elegendő lenne a jelen természeti folyamatokat megfigyelni. Tényleg úgy tűnik, hogy egyes fajok létezése csak nagyon kicsi sikeres része a próba-hiba módszernek? Mi lett azzal a rengeteg sikertelen próbálkozással? Leopárd, elefánt, zebra, ember – minden egyes élőlény tökéletes és sehol sem látni jobb, új faj létrejöttének kísérleti bizonyítékát.

A kép, úgy mint a többi furcsa állat fényképe, természetesen csak fotómontázs, annak bemutatása, mi lenne, ha az evolúciós elmélet valóságos lenne.



Körülöttünk sehol sem szaladgálnak fél-gyíkok és fél-madarak, fél-halak és fél-hüllők. SEHOL SEM LÁTNI ILYENEKET.

Vegyünk most példának egy építkezést. Egy ház megépítése ugyanúgy, mint a fejlődés, állandó folyamat. Bármelyik pillanatban található valahol a bolygón egy épülő ház a folyamat bármelyik szakaszában: tervezés, kimérés, területrendezés, alapozás, falak húzása, tető rakása és kész ház. És itt még nem is említettem, hogy az elején szükségeltetik a gondolat, hogy nem is lenne rossz házat építeni. Még ez a lépes önmagában sem elég ahhoz, hogy felépüljön a ház. Csak az erős elhatározás után fordítom minden energiámat, forrásomat és képességemet arra, hogy véghezvigyem a tervemet.

Vizsgáljuk egy kicsit a fejlődés fáját az evolúcióról szóló tankönyvekből. Vegyünk egy ágat – az egysejtes lénytől a madárig. Húzzunk vonalat a fa aljától a fenti madárig. Egy madarat, legyen sas, figyelhetnénk meg bolygónk valamelyik szegletében fejlődésének mindegyik fázisában, az egysejtű lénytől teljesen a tökéletes sasig. Vagyis a sas elődjét, ahogyan változik vízi lényből madárrá, ahogyan az uszonyai szárnyakká és a pikkelyei tollakká válnak. Hiszen az evolúció folyamatos fejlődés, tehát ennek természetesnek kellene lennie. Semmi ilyesmit viszont nem észlelhetünk. Sehol a Földön nem láthatók az átmenet fázisai. Miért? Mert az evolúciós elmélet képtelenség.

 

ÖSSZETETT AZ EGYSZERŰBŐL

 

Az evolúcióelmélet azt állítja, hogy az élőlények millió éveken keresztül fejlődtek egyszerű életformákból összetettekké. Ez nem más, mint tiszta képtelenség. Tegyük fel, hogy a dobókockás kísérletnél a csupa egyes egyszerű életformát jelent, mint az egysejtű organizmusok és a csupa hatos összetetteket, mint az ember. Mit figyelhetünk meg? A vak véletlennek nincsen semmilyen módja eldönteni, mi a komplexebb, és mi kevésbé! Csakis az értelem képes különbséget tenni magasabb és alacsonyabb szintek között. Hiszen a véletlen képtelen felülvizsgálni, az új próbálkozás vajon jobb, vagy rosszabb, mint az előző. Amikor kockákat dobálok, nem figyeltem meg, hogy a számok növekednének. Egyszer magasabbat, következő alkalommal alacsonyabb számokat mutat a dobókocka. A fejlődés, ahogyan az evolúciós elmélet feltételezi, az organizmust egészében fejleszti, vagyis a változások egyszerre mennek végbe. Ám ahogy bemutattam, a véletlen egyes részeknél véghez vihet javulást, de másoknál romolhat a helyzet! Olyan élőlénynél, mint például az emlős, milliárdnyi diszfunkcionalitás következhet be egyes szervek fejlődésénél. A természetes kiválasztás egyetlen kritériuma az egyén túlélése. Ha él, nem tudja, miért: az új sejtfalnak köszönhetően, amely véletlen műve, vagy valami más miatt. És mivel nem tudatosítja ezt, azt sem tudja, a következő nemzedék miben változhatna, hogy jobb legyen, hiszen míg az egyes szervek a mutáció során tökéletesedhettek, mások degradálódhattak. Általánosítva, a természetes kiválasztás módszere a fejlődés korai fázisaiban egyetlen tényre korlátozódik, mégpedig az egyén túlélésére. Az egyszerű formáktól az összetettekig való spontán fejlődés szempontjából ez önmagában teljesen elégtelen. Ezek szerint képtelenség az evolúciós tökéletesedés önkéntelen, véletlen folyamata. Az emberi fajnál ráadásul teljességében kizárhatjuk a természetes kiválasztást, hiszen szinte minden egyén túlélő. Az emberiség számának csökkenése bekövetkezhet háborúk, betegségek, katasztrófák, kor vagy táplálék hiánya miatt, de ez az evolúció szempontjából teljesen lényegtelen.

 

EGY KIS GENETIKA

 

Olyan új információk birtokában vagyunk, melyekről Darwinnak sejtése sem volt. Egy kicsit most betekintünk a genetika alapjaiba, hogy elmagyarázzak néhány, a későbbiekben megemlített fogalmat, melyet nem biztos, hogy mindenki ismer. Közismert, hogy bármely élőlény vagy növény testének mindegyik sejtje komplex genetikai információt hordoz magjában. Ennek a kódolt információnak a hordozója a DNS, a dezoxiribonukleinsav kettős csavara. Négy nitrogéntartalmú bázis (A, C, G, T rövidítésekkel), vagyis nukleotidok különböző kombinációival épül fel. Ezen négy elem szekvenciái teszik össze az egész organizmus szerkezetének kódolt információját. Három egymás után következő nukleotid kódolja azt a fehérjét, amelyet a sejt legyárt. Ezt a jelenséget triplett kódnak nevezzük. Nem mindegyik génkombináció jelent fehérjét – az ilyen DNS-t nem kódoló-nak nevezzük és embernél ez teszi ki a DNS 98%-át. Eléggé elterjedt a “Junk DNA”, tehát a hulladék DNS megnevezés is, ez a terminus viszont helytelen és félrevezető, mert ennek a DNS-nek fontos szerepe van és nem lehetséges eltávolítani. Egyesek egyenesen azt állítják, hogy ezen részek, illetve más feladatnélküli részek jelenléte a DNS kódban az evolúció bizonyítéka. De hogyan bizonyíthatná ez a fejlődést? Azért, mert még nem tudjuk, milyen szerepet töltenek be a DNS ezen részei, ettől még egyáltalán nem feleslegesek. A DNS csavar kromoszómákra osztódik, melyek együtt tekerednek. Az emberi test minden sejtjének magja 46 kromoszómát tartalmaz, ezek párokba állnak össze. A fele anyai ágon, a fele apai ágon öröklődik. A reproduktív sejtek csak 23 kromoszómát tartalmaznak. Ezen a mikro-szinten annyira specifikus és összetett folyamatok mennek véghez, pontosan a célnak megfelelően megtervezve, hogy képtelenség az hinni, hogy ez a természet véletlen műve. Például osztódás előtt ez a csavar “csak úgy magától” kettébomlik és “csak úgy magától” kialakul a pontos hasonmása. Ezután a kromoszómák “csak úgy maguktól” rendszereződnek a sejt közepén és “csak úgy maguktól” kétfelé osztódnak a sejt szemközti falain, hogy ezt követően a sejt “csak úgy magától” kettéváljon (lásd a lentebbi videókat). Majd ha utánanéznek a szakirodalomban, legyenek szívesek megfigyelni a passzív állapotot, amellyel körülírják: a csavar másolódik, a kromoszómák osztódnak, a sejt kettéválik, ez és ez csinálódik. Nem tudjuk, miért és hogyan történik ez. Ez Isten mikroszkopikus mesterműve. Egy szakember erről mesélve tömérdek szakkifejezéssel halmozza el az embert és úgy tűnhet, hogy mindehhez ért. De ez csak a látszat. Az, hogy részletesen képesek vagyunk megfigyelni ezeket a folyamatokat és megneveztük őket elképesztő, lenyűgöző kifejezésekkel csak annyit jelent, hogy lejegyeztük, amit láttunk. Valójában egyáltalán nem bírjuk felfogni, mi irányítja ezeket a folyamatokat, miért állnak szét a kromoszómák a sejten pontosan úgy, mint ez a mitózis és a miózis folyamatánál szükséges. Mi okozza a sejtosztódást? Hogyan működik a DNS csavar kettébomlása és sokszorosítódása?

1
2
3
4
5

Ezek a folyamatok az élet fájának mindegyik ágán észlelhetők, növényeknél és élőlényeknél, az egysejtű organizmusoknál és az embernél is. Vajon miért nem fejlődtek ezek a folyamatok tovább? Miért egyformán tökéletesek az alacsonyabb fejlődésű élőlényeknél és az embernél? Mert ezt a kódolási mechanizmust az Isten egyformának teremtette minden teremtvénynél. Hogy ez mit jelent? Az, hogy egyes teremtvényeket kevésbé fejlettnek hiszünk, egyáltalán nem jelenti, hogy ezek primitívek és bizonyos idő elteltével összetettebb élőlényekké válnak. Ez csak azt jelenti, hogy Isten ilyen sokrétűnek teremtette az életet. Ha önkéntelen fejlődésről beszélünk, ez a DNS kód fejlődését is jelenti, hiszen minden teremtvény fizikuma megtalálható egyedi génállományában. Az evolucionisták azt állítják, hogy az ember a fejlődési lánc legtetején áll.

De akkor miért rendelkezik a Paris Japonica növénylétére 50-szer! több genetikai információval, mint az ember? Tehát az ember DNS-e kétméteres és a paris japonica DNS-ének hossza 91 méter. Itt látható, hogy a bonyolultabb kód nem feltétlenül jelent fejlettebb organizmust, ahogyan az evolucionista hozzáállások szerint feltételezhetnénk.

A genom nagyságának összehasonlításéval további kérdések merülnek fel. Például az emberi genom 3,2Gb (milliárd pár). Érdekes, hogy a Protopterus aethiopicus nevű hal DNS-e 130Gb, ami 40 szer több, mint az embernél. A halak (fishes) és a kétéltűek (amphibians) az emlősök elődjeinek számítanak, de ugyanakkor többségük DNS-e többszörösen nagyobb. Az evolúció szempontjából tehát ezeknél az eseteknél nem történne fejlődés, de épp ellenkezőleg, bizonyos stádiumban bomlás, illetve degradáció következne be, és ezáltal csökkenne a genetikai állomány. Érdekes, ugye?

Kép: wikipedia

Amikor új “köztes faj” alakult, pld. a gyík madárrá, a DNS-ébe új információkat kellett táplálni a szárnyak felépítéséről. Hogyan? Honnan? Az evolucionisták egyetlen elérhető módszerével – próbával és hibával, amit ők mutációnak neveznek. Már említettük, hogy az evolúció állandó folyamatossága ellenére jelenleg nem figyeltek fel sehol arra, hogy önkéntelenül új állatfajok fejlődnének.

 

A JÓZAN ÉSZ

 

Egyszer egy meggyőződött evolucionistával beszélgetve elmondtam, hogy egy új faj kialakulása evolúció által nagyjából annyira valószínű, mint az, hogy egy roncstelepen történő robbanás után egy repülőgép álljon össze. Erre azt válaszolta, hogy statisztikailag létezhet ilyen lehetőség és egyszer ez a repülőgép össze fog állni. A legérdekesebbnek azt találtam ebben, hogy ő ezt komolyan gondolta és el is hitte. Úgy tűnik, hogy időnként érdemesebb a józan parasztészre támaszkodni, mint matematikailag lejegyezni, hogy ennek a valószínűsége 1:1050. Néha egyszerűen be kell látni, hogy annak ellenére, hogy statisztikailag valami megtörténhet, igazából lehetetlen és valószerűtlen. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy repülőgép összeállítása bizonyos gyártási pontosságot, nagy adag szakképzettséget és sok speciális eszköz használatát igényli. Összehasonlításképpen néhány adat: a megfigyelhető univerzum csillagainak száma 1024 és az atomok száma ebben a tömegben 1080. Tehát ennek érdekében annyi feltételt kellene teljesíteni, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Hiszen ha a próba-hiba módszer működne, akkor verseket, zenét, képeket és filmeket lehetne előállítani számítógépek segítségével véletlen számok generálásával. Természetesen, most nem az erre a célra használt különleges, szakképzett programozók által kialakított programokra gondolok, melyek egyébként erre teljes mértékben szintén nem képesek.

Indítsuk el a számítógépen a véletlenszám-generátort és figyeljük, milyen képek keletkeznek. Időnként egy lány arcképét kellene látnunk, néha egy tájképet, vagy legalább egy egyszerű kört. Teljesen biztos vagyok abban, hogy bár statisztikailag ilyen képek keletkezését is feltételezhetjük, csak képzajt látnánk végig. Az élet spontán keletkezését ahhoz hasonlíthatnánk, mint hogy ilyen esetben teljesen véletlenül egy filmet generálna ki a gép, követhető történettel és ehhez illő zenei aláfestéssel. Meg vagyok győződve arról, hogy az is kizárt, hogy legalább két egymást követő képkocka jönne létre, nem még hogy megzenésített film, amely átlagban 100 ezer ilyen képkockát tartalmaz. Ez HD felbontásban 200 milliárd pixelt jelent, miközben minden egyes pixel milliárd színből állhat össze. Hogy egy kész valamit kapjunk, minden egyes adatnak pontosnak kell lennie. Egy új, cselekményben gazdag, izgalmas novella sem keletkezhet véletlenszerűen. Ha képzetlen csimpánzok évekig lennének összezárva egy írógéppel, legalább rövidke értelmes rímes verset kellene kapnunk. Szintén utópia. Ugyanígy lehetetlen, hogy próbálkozás és tévedés által új életformák alakuljanak ki, bár matematikailag létezik erre egy nagyon csekély esély.

 

SZABALYOZÁSI FOLYAMATOK

 

Képzeljünk el egy hőszabályozással felszerelt házat. Nyilvánvaló, hogy ez egy meglehetősen kifinomult rendszer, melyet szakemberek raktak össze specifikus feladat elvégzéséhez – a házban beállított hőmérséklet megtartására. Vagy vegyünk a szem ekvivalensét, egy fényképezőgépet. Az emberi test több ilyen szabályozási rendszerrel rendelkezik, sokkal bonyolultabbak mint a példáink. Az emberek többsége elismeri, hogy ezek véletlenül alakultak ki. Említsünk meg legalább néhányat ezekből a szabályozási folyamatból:

 

  • testünk hőszabályozása

  • cukorszint szabályozása a vérben

  • zsírszint szabályozása

  • emésztőnedvek szabályozása

  • a beeső fény szabályozása a szemben az írisz segítségével (melyet a fényképezőgép rekesznyílásához hasonlíthatnánk)

  • szemlencse fókuszálása

  • a szemmozgás irányítása

  • az egyensúly és stabilitás koordinálása

  • a test mozgásának irányítása

  • nyálelválasztás

  • könnyezés

  • a pajzsmirigy működése

  • a növekedés

  • melatonin – a test alkalmazkodása a napszakaszokhoz

  • tesztoszteron

  • az endorfinok

  • a szívverés szabályozása

  • izzadás

  • a légzés (éjjel automatikus)

  • a test immunrendszere

  • a vérsejtek képződése

  • a sejtek megújulása

  • a sejtek bomlásának szabályozása

  • számos további szabályozási folyamat a sejtek szintjén

  • a genomban pontosan be van kódolva, mikor kezd verni a magzat szíve, mikor képződik az anya teje, mikor kezd az anya vajúdni, mikor jönnek a gyermek fogai, mikor nő a haja, hogyan növekedik, mikor kezdődik a szexuális érés; minden precízen be van időzítve. És bizonyára nem soroltam fel az összes folyamatot.

Minden úgy működik, ahogyan kell. Ez a természetes. Hogy is lehetne ez másképp? Hiszen valaki ezt nagyon pontosan megtervezte. A véletlen képtelen lenne ilyesmire. Ez mind csak annak bizonyítéka, hogy az életet Isten teremtette. A teremtő műve minden.

 

ZÁRT CIKLUSOK

 

Nem gyanús, hogy minden tökéletesen egymásba illeszkedik? Számos pontos zárt ciklus létezik. Csak néhány példa a természetből és az élővilágból:

 

  • a fotoszintézis éjjel és nappal és az emberi légzés, CO2 – O2

  • a víz körforgása – a víz három halmazállapota

  • szív- és érrendszeri keringés

  • a szem a legélesebb látható színképet érzékeli, ráadásul színekben (vörös, kék és zöld receptorok)

  • a hanghullámok adó-vevője – a hangszalagok és a fül egy frekvencián működnek (ember, denevér, halak)

  • minden növénynek megvan a képessége és lehetősége többszörösen reprodukálni önmagát (a növények nem csak egy magot bocsátanak ki)

  • minden élőlény képes a szaporodásra és a teljes genetikai információ továbbadására

  • a nőstény és hím kompatibilitása és tökéletes testalkati kiegészítése minden egyes élőlénynél – ugyanakkor eltérő belső szervek, melyek együttesen működnek és kiegészítik egymást. Minden egyes eltérésnek ugyanakkor logikus és pontosan meghatározott jelentősége van. Az embernél például az eltérésék csak a szaporodással kapcsolatos szerveket érintik, minden egyéb szerv férfinál és nőnél egyforma. Megegyezik az élethez nélkülözhetetlen szervek felépítése, például a szív, a szem és egyéb szervek szerkezete. Ilyen egyedi megkülönböztetést a véletlen soha nem érne el.

  • az energiafelhasználás tökéletes mechanizmusa minden organizmusnál

  • az emésztés folyamán pontosan olyan anyagok keletkeznek, melyeket képes az organizmus feldolgozni

  • a nyálak enzimeket tartalmaznak, amelyek elősegítik az emésztést

  • az emésztőnedvek összetétele pontosan megfelel a bevitt táplálék feldolgozására, pld. a tehén emésztőrendszere tökéletesen a fű emésztésére alkalmas

  • belek pontos megtervezése a tápanyagok bevitelére a vérrendszerbe

  • a máj működése és feladata

  • a vesék tökéletesen szűrik a vért és megszabadítják a testet a salakanyagoktól

  • a felesleges energia zsírrá alakul

  • és ami egyáltalán nem önmagától értetődő – a zsír vissza tud alakulni cukorrá, melyek a sejtek üzemanyagának szolgálnak. Véletlenszerűen ez teljesen máshogy alakulhatott és ebben az esetben minden élőlény túlsúlytól szenvedne, vagy mindegyiknél máshogy, sebészetileg kellene eltávolítani a zsírfelesleget.

 

Minden úgy működik, ahogyan kell. Ez a természetes. Hogy is lehetne ez másképp? Hiszen valaki ezt nagyon pontosan megtervezte. A véletlen képtelen lenne ilyesmire. Ez mind csak annak bizonyítéka, hogy az életet Isten teremtette. A Teremtő műve minden.

 

MUTABILITÁS

 

Amikor Darwin a nemzedékről nemzedékre véghezmenő variációkat és a természetes kiválasztást figyelte, nagyjából olyan lehetett, mintha a számok viselkedését figyelte volna egy osztályozási algoritmusban, ami a számokat a legkisebbtől a legnagyobbig rendezi és attól lelkesedne, milyen szépen működik ez és mi mindenre képes, és természetesen mindent elemezne és leírna. Darwin csak figyelte a szerkezeteket, ahogyan Isten teremtette őket a tökéletesen működő teremtmények DNS kódjában. A mutációk pontosan meghatározott korlátok között működnek saját szabályokkal. Ha véletlen, törvényszerűtlen variációkról beszélnénk, akkor mutációk által megtörténhetne, hogy a kéz helyén láb lenne és hasonló vad kreációk.

Készítsünk egy emberkét gyurmából. Más kézformát szeretnék? Megnyomom a gyurmát az ujjammal és az úgy alakul, ahogyan elképzelem. Más anyagból szeretnék hozzáadni egy részt? Semmi gond. Fogom, és pontosan látom, amit csinálok. De a növényeknél és élőlényeknél ez nem így működik! Ha változtatni szeretnék valamit, a kódot kell megváltoztatnom! Viszont ez nem annyira egyszerű. Ez a kód egyben magában foglalja a fehérjék kialakításának menetét és a sejtfolyamatokat, ezek befolyásolják a sejt, vagy sejtcsoport alakját, színét, anyagát, tulajdonságait és elhelyezését. Tehát lehetetlen véletlenszerű változásokat véghezvinni a testszerkezetben pontos jellemzők és viselkedés ismerete nélkül.

Az evolucionisták nem gondolkodnak el azon, hogyan keletkezett a DNS-ben kódolt program és milyen irányban fejlődhetne, illetve melyik részeit lehetne nélkülözni.

6

Lényegében ez tényleg egy program és a mai programozók tudják, hogy elég egy kis változtatás, illetve elírás a kódban, vagy csak egy vessző elhagyása, és az egész program nem fog tovább működni. Egy kód fejlesztésében nem beszélhetünk semmilyen véletlenről. Minden egyes parancsot gondolkozás előzi meg és minden továbbit következetesen egymásra alapozva írják meg egy konkrét cél felé haladva. Azt gondolni, hogy egy új faj kialakulhat önmagában is véletlenszerű eljárások által ugyanaz, mint feltételezni, hogy kialakulhat egy új operációs rendszer a billentyűk véletlenszerű beütésével. Ahogyan teljesen egyértelmű, hogy az operációs rendszer ilyen módszerrel nem alakulhat ki, olyan nyilvánvaló az is, hogy így nem alakulhat ki semmilyen új teremtmény. Ahogyan az előbbinél szükségeltetik egy csapat jó programozó, az élet kezdeténél egy értelmes teremtő szükségeltetik – az Isten.

A vak mutabilitásra bízni egy élőlény testszerkezetének változtatását ugyanaz, mint ötéves gyereket ültetni a 3D-s nyomtatóval felszerelt számítógéphez és azt várni el tőle, hogy a keletkező kocka éleit finomítsa ki. Várhatóan az óvodában tanult és ellesett jeleket nyomogatná össze-vissza :) Talán nevetségesnek tűnik, de pontosan ugyan ilyen esélye lenne a mutabilitásnak egy új faj alkotásánál. Ezen felül a programírást egy pontosan megadott soron kell kezdeni, következetes sorrendbe rakva a parancsokat egy megadott szintaxis szerint. A DNS kódnál is pontosan meghatározott az elejét és végét jelző jelsorozat. Ennek a “nyelvnek” szintén vannak szabályai, szintaxisa és ellenőrzési mechanizmusai. Ha változtatni szeretnék, pontosan tudnom kell, mit akarok változtatni és milyen legyen a végeredmény. Ebből az következik, hogy pontosan tudnom kell, a proteinok és enzimek változtatásával milyen változást érek el és tudnom kell ezt bekódolni a DNS-be. De hiszen a véletlen ilyesmire nem képes. Ezt igazolná mindenki, akinek bármi köze volt már a programozáshoz. A programunk 3,2 milliárd jelből áll össze. Mint említettem, ezek a mechanizmusok azért vannak a helyükön, mert Isten így teremtette őket, nem önkéntelenül keletkeztek és egyáltalán nem véletlen folyamatok, amelyek önmaguktól jönnek létre – mint ahogyan ezt az evolúciós elmélet állítja.

Az emberi testszerkezet változtatását nem lehet akarattal elérni. Tehát bármennyire is kívánnám, hogy a szemem mondjuk a tarkómon legyen, hiába gondolnék erre nap mint nap, a szemem a helyén marad, és ugyanígy marad az utódaimnál is. Azokban a családokban sem nőnek az utódoknál úszóhártyák az ujjak között, ahol több generációval visszamenőleg hivatásszerűen foglalkoznak az úszással – bármennyire is ezt kívánnák.

A mutabilitás CSAK egy faj egyénein belül működik, tehát a faj-közötti általánosítást, illetve a módszer alkalmazását általában az élővilágban NEM FIGYELTÉK MEG SOHA és ezért helytelen. A szabad természetben nem figyelték meg az állatok keresztezését, a szaporodás csak a fajon belül jöhet létre. Nem általánosítható sem egy állatcsoportra, mert képtelenség verebet sassal keresztezni, vagy struccot tyúkkal. Az evolúció tehát önmaga lényegében bukik meg mint mai univerzális életelmélet, mert a változékonyság folyamata CSAKIS egy fajon belül jöhet létre.

További hibának számít, hogy a mutabilitást sem lehet általánosítani. Kiválasztás által, legyen ez természetes vagy mesterséges, lehetséges például a lovaknál célzottan bizonyos hajlamokkal felruházott egyéneket: erős igáslovakat, gyors versenylovakat és másokat. Olyanról viszont nincsen tudomásunk, hogy egy állatfaj egyéneinek mutációjával más, illetve új faj alakult volna ki. A macskák utódjai macskák voltak és mindig macskák maradnak, és ez érvényes az összes fajra. Mutáció által csak egy faj változatai jöhetnek létre, de SOHA nem új, vagy más faj, mely tovább szaporodna.

A mutabilitás általánosítása alaptalan és indokolatlan, ezért átruházása új fajok létrehozására teljesen helytelen, nem támasztják alá sem megfigyelések, sem feltárások.

 

BÉKA A FAZÉKBAN

 

Ismerik a történetet a békáról? Azt beszélik, ha békát dobunk egy forró vízzel teli fazékba, megégeti magát és kiugrik. Viszont ha hideg vízbe rakjuk és felmelegítjük, megfő. Ugyanez történt az evolúciós nézetekkel.

Az evolucionisták egyetlen különbséget látnak e két kép között, mégpedig néhány millió évet, amíg a majomból ember fejlődött. A majmokat saját távoli rokonaiknak tekintik. Talán egy kis képzelőerővel, behunyt szemmel ezt el is hihetnénk.

Vizsgáljuk meg ezt az evolucionista elképzelést még néhány millió év távlatában. Az evolúciós elmélet szerint az élet vízben kezdődött egysejtű organizmusokkal. Látják, a hasonlóság már messziről sem olyan nyilvánvaló. Egy pillanatra felejtsük el az összes többi élőlényt, melyet Isten teremtett és nézzük csak ezt a két organizmust. Ahhoz már elég nagy képzelőerő kell, hogy elhiggyük, csak úgy önmagától fejlődött ki az egysejtű organizmus emberré. Az evolucionisták segítségül hívják a sok-sok millió évet. Azt gondolhatnánk: “Hm, hát ilyen hosszú idő alatt ez talán mégis lehetséges.” Gondoljunk csak bele, milyen erők és folyamatok kellettek ehhez. Igen, jól sejtik, ez az egész a véletlen műve lehetett.

Vannak dolgok, melyeknél az ember első látásra kiszúrja egy értelmes lény beavatkozását. Az embert az első szemnyitás pillanatától körülveszi a természet és az élővilág, így környezete természetessé válik. Az evolúciós elméletek elterjedése vitathatatlan, már gyermekkorunk óta ezekkel ojtanak, ezért annyira nehéz kiszabadulni ebből a sablonból. Képzeljük el, hogy valaki – nem tudatosítva saját önmagát – egész életében egyedül élne a Marson. Ha találkozna csak egy léggyel is, úgy gondolom, azon-nyomban világos lenne számára, hogy ez egy értelmes teremtő műve és egy pillanatra sem kérdőjelezné ezt meg, mert előítéletek, környezet és más vélemények befolyása nélkül élne. Biztos vagyok abban, hogy határozottabban tudná eldönteni, mire képes a véletlen és mire nem.

 

GÉNMANIPULÁCIÓK

 

Bár a genom elolvasásával semmi gondunk nem akad, még mindig nem tudjuk irányítani. Egy fejlődő magzatnál nem tudjuk beprogramozni, amit szeretnénk: hogy legyen zöld szeme, szőke haja, pisze orra, anyajegye a bal orcáján és legyen 180 centi magas. A géntechnológia már játszadozik a DNS mindenféle modifikációjával, van például kártevőkre immunis kukoricánk. Próbálkozunk a genetikai állomány megváltoztatásával és tapsolunk, milyen jól sikerül. Ez viszont nagyon kockázatos vállalkozás. Senki sem tudja, milyen hatással lehet ez a játszadozás a jövőbeni természetre és élővilágra, milyen további változásokat hozhat majd ez a néhány pár gén megváltoztatása. Nem látjuk át teljesen az összefüggéseket ezekben a kifinomult mechanizmusokban és a folytonosságukat. Teljesen véletlenül olyan modifikált DNS-t bocsáthatunk ki, amely a földi élet elpusztulását okozhatná.

Hasonló lenne, ha a legújszerűbb atomerőműbe behívnánk egy embert az utcáról és ez önkényesen nyomkodná a gombokat annak örülve, milyen szépen és gyorsan ketyegnek az indikátorok mutatói…na de meddig? Az ember többnyire jó szándékú, csak ne az legyen a vége, mint amikor 1958-ban Kínában növelni szerették volna a rizs termékenységét. Úgy gondolták, kiirtják az ország összes verebét és megmarad a termés. Sikerrel jártak, az ország szinte minden verebe elpusztult, de a kívánt szándék ellenkezője történt. A madarak nélkül túlszaporodtak a kártevő rovarok és a termés történelmileg a leggyérebbnek bizonyult. Vagy vegyük azt az esetet, amikor hínárpusztítás céljából agresszív ázsiai halakat engedtek ki egy tóba. Hínárnak nyoma veszett. Nem sokára viszont az árvízzel együtt ezek a halak a környező vizekben elpusztították a többi fajt. Ugyanilyen a nyulak bevetése Ausztráliában. Tovább sorolhatnánk azokat a példákat, amikor az ember megpróbálta saját kezébe venni a természet feletti hatalmat – az ember egyirányúan a célra koncentrál, de képtelen felmérni az egész helyzetet és az ezzel járó következményeket. Általában ilyenkor az ütés váratlanul érkezik ellenkező irányból.

 

 

RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK

 

>Ásatások során koponyákra bukkantak, melyek hasonlítottak az emberiekhez, de más szerkezeti jellemzőkkel, mint a mai ember koponyája. Ezt az evolucionisták a fejlődés bizonyítékának tekintik. De az előbbiekben már megmutattam, hogy csak egy fajon belül lehetséges bármilyen testszerkezeti változtatás. Annyi történhetett, hogy bizonyos idővel ezelőtt az embernek más testszerkezeti felépítése volt. Ez viszont csakis az emberi faj korlátain belül lehetett lehetséges, nincsenek feljegyzések arról, hogy ezek a korlátok túl lettek lépve. Vagyis ez nem is az evolúció bizonyítéka, csak az emberi csontszerkezet egyes vonásainak változása. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a korai ember primitív, vagy degenerált volt. Ami nyilvánvaló, hogy nem rendelkezett a mai emberek tudásával. A könyvek a korai embert leginkább meggörnyedve ábrázolják, kócosan, szőrösen, dühöngő arckifejezéssel, de ez csak a szerző élénk képzeletét és igyekezetét tükrözi a tények hozzáalkalmazásában az elmélethez. Ez nem csak az emberi csontok feltárásánál történik így. Ráadásul, egymás mellett találtak emberi és dinoszauruszi nyomatokat fosszilis kőzetben, ami az evolúciós elmélet szerint teljesen kizárt. Ugyanabból az időből származó kőzetben vas kalapácsot találtak megkövesedett nyéllel. Ennek a vasnak a maihoz képest teljesen eltérő a kémiai összetétele, teljesen hiányzik belőle a szén. Ezen és hasonló tények létezését az evolucionisták tökéletesen figyelmen kívül hagyják, mivel ezek nem illeszkednek az elméletükhöz, esetleg teljesen felbomlasztják azt.

7
8

 

A GENOM ÉS A TESTSZERKEZET ÖSSZEHASONLÍTÁSA

 

Az evolucionisták közkedvelt bizonyítéka az emberi és egyéb élőlények génjeinek összehasonlítása. A csimpánzéval 94-98 %-ig azonos a génállományunk, ez szerintük annak bizonyítéka, hogy majomfélékből származunk. Tudta, hogy a banánéval 55%-ban hasonló a génállományunk? Ez akkor azt jelenti, hogy a banán is az ember elődjének számít? Vagy hogy az ember félig banán? Értetődően egyik sem igaz. Csak annyit jelent ez a tény, hogy Isten hasonló szerkezeti elemeket használt az ember megteremtésénél, mint a csimpánznál. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy az ember elődje, csak annyit jelent, hogy hasonló a test szerkezeti felépítettsége és ebből ered a hasonló DNS kód. A genom összehasonlításának módszere nem a fejlődés bizonyítéka, csak a hasonlóságé, és egyáltalán nem ad indokot az elődökről való spekulációkhoz.

 

Szintén kedvelt az evolucionisták körében az is, hogy az ember kezének hasonlósága más élőlényekhez az evolúció bizonyítéka. Ez természetesen szintén tévedés. Csak annak a bizonyítéka, hogy azonos tervezőnk és teremtőnk van. Az emberi kéz szerkezete jónak bizonyult, ezért bizonyos változtatásokkal más élőlényeknél is alkalmazta. Ennyi.

Az evolúció bizonyítékaként szolgál ugyanígy a korai magzatok hasonlósága némely élőlényeknél. Nézzük meg ezt a képet. Első ránézésre négy azonos tárgyat látunk.

Csak az számít, milyen fénynél és milyen szemszögből figyeljük a dolgokat. Az, hogy valami nagyon ugyanúgy néz ki, nem jelent mást, csak azt, hogy a teremtő bizonyos sejtosztási módszert használt és ezáltal egy pillanatra hasonló.

 

MINDEN TÖKÉLETESEN EGYMÁSBAILLESZKEDIK

 

Arra szeretnék rámutatni, hogy MINDEN egészséges egyén a Földön tökéletes és életképes. MINDEGYIKegészséges élőlény annyira tökéletes, hogy egyáltalán nem szükségeltetik az ember beavatkozása. Nem fordult elő, hogy valamelyik fajnál minden egyes egyénnél javítani kellene valamit, jóvátenni valamilyen fejlődési rendellenességet. Megtörténhetett volna például, hogy minden egyes ember talpai fordítva lennének, vagy hasonló. Semmi ilyesmit nem látunk. Minden teljesen ideális. A Biblia azt írja, az Isten elégedett volt, és ez így van jól.


pic. wikipedia

Minden egyes szervünk olyan elemekből áll össze, hogy tökéletesen tudja teljesíteni a feladatot, melyre teremtetett. Példának vizsgáljuk meg a fület: dobhártya, kalapács, küllő, kengyel és a többi. Semmivel sem több, és kevesebb sem, mint kell, mindegyik részecske alakja, anyaga, sorrendje tökéletes és egészében egy tökéletesen működő szerkezetet alkotnak egyedi funkcióval: a hallás érzékelése. A szem – ugyanígy tökéletes. A tüdő, szív, vese, máj, egyszóval mindegyik szerv a legkisebb részletig tökéletes. Minden úgy működik, ahogyan kell. Vagy a csontváz. A hátgerincnél minden csigolya alkalmazkodik a szomszédos csigolyához és együttesen alkotnak egy tartós egészet.

Nem sokkal ezelőtt egy őzsuta ugrott az autóm elé. Nekem a fél autóm összegyűrődött, ő gond nélkül az erdőbe vágtatott. A Teremtő teljes mértékben tökéletes mesterműve.

 

Az élőlények további elbűvölő tulajdonsága az önmegújuló folyamat. Ha eltörik a lábam, a csontok közötti repedést csontszövetek töltik ki, a bőr sérülésénél szerzett sebet meggyógyítják a bőrsejtek, ha vért veszítek vagy adok, utántöltődik. Ezek egytől egyig határozottan kifinomult folyamatok, de amíg minden úgy működik, ahogy kell, senki nem mereng el azon, hogy ez nem is annyira természetes.

 

A TÖKÉLETES TEREMTVÉNY

 

Testünk minden egyes része pontosan olyan szükséges elemekből áll össze, melyek pontosan meghatározott feladatot teljesítenek és nem hiányzik onnan semmi, semmi sem felesleges, mindennek megfelelő alakja, anyaga van, minden egymáshoz kapcsolódik minden egyes egyénnél, első próbálkozásra. Minden csodálatos. A sejtosztás folyamata óriási csoda. Az osztás nem fejetlenül zajlik, abban az esetben olyan massza alakulna, mint amikor kenyértésztát dagasztunk; vagy vizsgáljuk meg a tumorok alakját. Ez az osztás felsőbb cél nélkül folyik. Új élet kezdeténél a sejtek osztódnak, látszólag semmi sem irányítja ezt az osztódást, mégis mindegyik sejt tudja, a test melyik részét kell kialakítania, milyen formával, mi lesz a sejtből – izom, csont, vérsejt, vagy a szem áttetsző hártyája. A sejtek tudják, milyen irányban osztódjanak és mikor hagyják abba a folyamatot. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy az egész folyamat ideje alatt pontosan illeszkedik egymáshoz a test összes szomszédos része. Tehát a csípőcsont ízülete egész idő alatt ahhoz a csonthoz igazodik, ami benne mozog. Nem történhet meg, hogy ez a tok rossz irányba, vagy méretbe növekedne, ezáltal a csont kiesne belőle. Minden egyes egymásba illeszkedő csontocska a szomszédos csontok figyelembevételével növekszik egész életünk során. A szemre, szívre, agyra és egyéb szervekre ez egyaránt érvényes. Ezt a tökéletességet figyelhetjük meg az egész teremtésben, ez nem teljesen lenne lehetséges a mutabilitás “véletlen” folyamatainál, úgy, ahogyan az evolucionisták állítják.

A szívverés csodája nem indokolható azzal, hogy bizonyos sejtekben rendszeres görcsök keletkeztek :) Akinek valaha is begörcsölt a lába, tudja, hogy a görcs teljesen eltér a szív összehúzódásaitól. Egy átlagos élet folyamán a szív nagyjából milliárdszor üt. Megállás nélkül, bármilyen kis pihenőt nem követelve. A szívdobbanások sebessége mindemellett folyamatosan alkalmazkodik a megterheléshez. A szív tökéletesen megtervezett kamrákból és szívbillentyűkből áll, minden egyes ér tökéletesen illeszkedik hozzájuk. A szív működése ugyanakkor teljesen független a tudatunktól, teljesen automatikus. Ha az ember minden egyes szívdobbanásra koncentrálna, biztosan kihalt volna az emberi faj. Ez mind, kedves olvasók, statisztikailag teljesen kizárt, hogy véletlen műve lenne, és egyáltalán nem első próbálkozásra. Mi csak felfedezhetjük, az Úr milyen következetesen alkotott. A teremtés Isten titka és mi csak alázattal tiszteleghetünk a mesterműve előtt.

 

KÖRKÖRÖS PROBLÉMA

 

Az evolúció képtelen választ adni az elcsépelt kérdésre, hogy a tojás vagy a tyúk volt e hamarabb. Ez természetesen minden élőlényt érint, amely tojásból kel: hüllők, madarak, teknősök és mások. De a fejlődés ezen kérdése sokkal bonyolultabb és összetettebb annál, amilyennek tűnik. Elgondolkodtak valaha azon, hogyan született az első emlős? Vajon a fa alatt fejlődött ki? Vagy egy tócsában? Milyen anya testében fejlődött ki az első oroszlán? Hiszen ha ő volt az első, feltehetően nem létezett egy oroszlán nőstény! A veszélyeztetett terhességű anyák biztosan tudják, milyen törékeny dolog ez. A magzat fejlődéséről gondolkodni az anya testén kívül utópia. Tudjuk, hogy a legtöbb élőlény fejlődéséhez szükséges az anya jelenléte, így ez a probléma nagyon sokrétű. Itt látható, hogy az evolúció fő hajtóerői, a mutáció és a természetes kiválasztás sok repedést szenved.

 

SOK-SOK MILLIÓ ÉV

 

Egy további könnyen megdönthető hiedelem az, hogy az élő organizmusok millió és millió éven keresztül fejlődtek ki jelen állapotukba. Próbáljuk csak elképzelni, hogyan fejlődhetett ki az első, egy kicsit összetettebb egyén. Mutáció (véletlen) által valahányadik próbálkozásra született egy élőlény. Ennek viszont helytelenül kapcsolódott egy ütőere, ezért elpusztult. Következő próbálkozás során össze volt nőve a szája és hiányoztak az orrlyukai, ezért megfulladt. További mutációval olyan egyén született, amelynél minden rendben volt, de a szemhártyái nem voltak áttetsző anyagból, így nem juthatott táplálékhoz és éhen halt. Tegyük fel, hogy a következő teljesen hibátlannak született, de az evolúció megfeledkezett az anya tejmirigyeinek kialakításáról, így szegény ez is éhen halt. Egy másiknak nem kezdett verni a szíve. További csontjai nem illeszkedtek jól egymáshoz és csak egy kupac csont és hús volt. Következőnek hiányzott a mája. És így sorolhatnám teljesen a végtelenig. A hibásan működő szervek száma egy időben több is lenne, nem csak egy. Elég egyetlen szabálytalanság az egyén testi szerkezetében, illetve az összefüggő körülményekben, és az egyén elpusztul. Lehet minden teljesen tökéletes, de ha akár egy apróság is nem olyan, az egyén életképtelen. Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy mindegyik sikertelen próbálkozással megszűnik a folytonosság és újra a semmiből kell elindulni.

Egy további nagyon fontos feltétel, hogy a hímnek és nősténynek EGYSZERRE, ugyanabban a pillanatban kellett kifejlődniük. És természetesen képtelenség, hogy az egyik itt fejlődött, a másik pedig tízezer kilométerrel odébb. Így bizonyára nem működne az egész, ugyebár :) Minden matematikus igazolhatja, hogy ha egy a milliárdhoz valószínűséggel létrejön egy kívánt állapot, statisztikailag bizonyított, hogy ilyen összetett jelenségnél a következő ilyen alkalom sok millió próbálkozás után jöhet csak létre és ezért teljesen kizárt, hogy közvetlen egymás után két konszenzus történjen. Amikor létrejött a férfi, a módszer szerint a nő talán csak néhány millió év után jött volna létre – jegyezzük meg, akkor már nem lenne kivel utódokat nemzeni. Csak emlékeztetőül megjegyzem, hogy a férfi és női testalkat látszólag nagyon hasonló, de belül teljesen eltérő nemi szerveik vannak, melyeknél feltétlenül szükséges a kompatibilitás és emellett elkerülhetetlen minden vitális funkció hibátlan működése. Ez a kegyetlen véletlen minden párban élő lénynél ismétlődik. És ez még nem minden. A genomjuknak egy és ugyanazon pillanatban kell tartalmazniuk a hím és nőstény részletes és teljes testszerkezeti és fejlődési adatait. Tudjuk, hogy a tudomány próbálkozott a fajok közötti keresztezéssel, de sikertelenül. Magyarázzák el kérem a tudósok, hogyan fejlődhetnének a nemi szervek, ha egyetlen apró eltérés is automatikusan a faj elpusztulásához vezetne, mert a következő nemzedék nem jönne létre. Ugyanakkor az egész szerkezetnek 100%-ig tökéletesnek kellene lennie. Vagy hogyan fog a vízben élő halnál lépésről lépésre kifejlődni a kopoltyú? Ha nem működik rögtön első próbálkozásra, a hal megfullad és a fejlődés megszakad. A szív fejlődésére ugyanez érvényes; és számos más létfontosságú szervre. Mit is akarok ezzel mondani? Egy élőlény nem millió éven keresztül fejlődött, minden feltételt egyidejűleg kell teljesíteni. EGYSZERRE, EGYETLEN generáción belül!!! Tehát nem milliárd évek, hanem egyetlen nemzedék, jobban mondva egyetlen pillanat, amikor Isten mindent megteremtett az Igével. Tudatosították ezt valaha? Ebben a megvilágításban az evolúciós elmélet romokban hever. Nagyszerű élmény egy élőlényt úgy megfigyelni, ahogyan Isten teremtette, de látjuk, hogy ezek a módszerek általánosíthatóak az élet kezdetének globális folyamatára.

 

KEMÉNY DIÓ AZ EVOLÚCIÓ SZÁMÁRA

 

Ha a szemben a fényérzékeny sárga folt helyett ízlelőbimbók lennének, a fülben dobhártya helyett szemlencse, a vesék elmaradnának és a szív helyén húgyhólyag, hogyan tudna ezzel a vak evolúció elszámolni? A próba-hiba módszerrel évek milliárdjai alatt sem javulna a helyzet, vagyis SOHA, mert a véletlen nem is sejtené, hogy mi a helytelen. A tévedések száma természetesen egyidejűleg több is lehetne. Mint korábban megmutattam, az összes szervnek pontosan illeszkedniük kellene ugyanabban a pillanatban. Itt láthatjuk az egyértelmű bizonyítékot arra, hogy minden mögött egy értelmes teremtő áll – Isten. Mennyire valószínű, hogy az evolúció képes lenne a véletlen próbálkozások és tévedések módszerével ilyen tökéletes organizmust létrehozni? Ráadásul nem csak egyet, hanem minden egyes élőlény tökéletes szerkezetét!!! A véletlen számára elérhetetlen célkitűzés.

 

A KÍSÉRLET

 

Az evolucionisták következő úgynevezett bizonyítéka a közismert Miller-Urey kísérlet, ami során bizonyos feltételek mellett áramütések segítségével sikerül a vízből, metánból, ammóniából és hidrogénből különböző aminosavakat létrehozni. Nem sikerült viszont semmilyen nukleinsavakat létrehozni. Kiderült viszont, hogy a korai szakaszokban a Föld légkörének teljesen más volt az összetétele és ez a kísérlet teljesen más eredményeket hozott. Nem beszélve arról, hogy az a légkör minden élőt elpusztítana. Ahhoz hasonlíthatnánk, mint ha ércben vasat találnék és annak örülnék, hogy már tudom, hogyan jött létre az autó. Magától értetődő, hogy teremtő nélkül nincsen semmilyen alkotás.

 

ÉLET A VILÁGŰRBEN

 

Olyan csoportok is vannak, melyek szerint a földi élet földönkívüli eredetű. Ez nem oldja a problémát, csak átruházza más felé.

 

Tudjuk, hogy sokan megpróbálkoznak a földönkívüli élet keresésével a világűrben. Ez a próbálkozás abból a matematikai valószínűségből ered, hogy ilyen nagy mennyiségű csillagnál statisztikailag elképzelhető, hogy máshol is van élet, illetve életfeltételek. Lássuk be, hogy ez nem a megfelelő életfeltételekről szól, hanem a Teremtő döntéséről. Az a vélemény is népszerű, hogy helypazarlás lenne, ha a világűrben mi lennénk az egyetlenek. Kérdeznék valamit: a végtelen térből mennyi tűnik el, ha az ismert kozmoszt elválasztanánk? A végtelen egyszerűen végtelen. Isten nem korlátozódik a mi téridőnkkel és ami nekünk gigantikusnak tűnhet, számara söpredék.

 

EGY KIS TUDOMÁNY

 

Ugye, ismerik a mondást, mi szerint szél nélkül nem zörög a haraszt? Lényegében ez a kijelentés a tudomány alapvető törvénye – az ok-okozati elv, mely azt határozza meg, hogy minden okkal történik. Ez annyit jelent, hogy semmi – megismétlem: SEMMI – sem történik csak úgy, ok nélkül. Ennek alapján a tudomány arra a kérdésre próbált választ találni, mi volt az első ok. Mi okozta az ősrobbanást, illetve a tudomány mit tekint az univerzum kezdetének. Ennek a törvénynek alapján a kezdetet okozta valami. Mi volt tehát a kezdetek kezdetén? Úgy tűnik, ez egy elvarázsolt kör, a tudomány pedig megszabadult e kérdés vizsgálatától a témakör filozófiába való sorolásával. A Biblia erre is válaszol János evangéliumának első fejezetében és a Genezis könyv elején. Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.

Az első termodinamikai törvény szerint egy zárt rendszer teljes energiája állandó marad. Ez azt jelenti, hogy az energiát sem előállítani, sem megsemmisíteni nem lehet. Ezt állítja a főtétel. Akkor honnan ered a sok energia az univerzumban? Némelyek azt állítják, hogy az ősrobbanás után keletkezett. De az energia-megmaradás törvénye szerint az energiát nem lehet előállítani! Mi robbant mégis és honnan vette a sok energiát? Ez a jelenség szintén tudományosan igazolja Isten létezését. Csakis a mindenható Isten, aki végtelen, képes ilyesmit teremteni. Elegendő az Igéje és a dolgok megtörténnek.

A tudomány alapvető lényege olyan jelenségek és folyamatok törvényességének vizsgálata és elemzése, amelyek bizonyíthatóak, illetve kiszámíthatóak. Ésszerűtlen lenne azt állítani, hogy amit nem tudunk kísérleti úton bebizonyítani, nem is létezik. És ez az emberiség botrányköve. Miért? Mert csak felfedezők vagyunk és csak lassan jövünk rá, Isten mindent hogyan tervezett és teremtett. A tudomány addig-addig jut mindig zsákutcába, amíg nem ismerjük el, hogy Isten igazán létezik és mindennek teremtője. Tudománytalannak és puhánynak bizonyulna, ha a tudomány mindezek után elismerné, hogy minden mögött Isten áll, de ez az egyetlen kiút.

Az ember sokszor hiúságában önmagát tekinti minden teremtmény uralkodójának és a bölcsesség legfelsőbb tulajdonosának. Számtalan bizarr elméletet gyártunk, valóságosnak hisszük őket és eközben tudjuk, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek. Nagyon jól látható például a világegyetemről, atomrészecskékről szóló elméleteknél, hogyan dőltek romba, úgy, mint más ígéretes elméletek. Ember, az értelem és teremtés ura. Nézzük csak meg, mi mindenről gondolta az ember, hogy tökéletes és működőképes lehet: Da Vinci helikoptere, vagy repülőszerkezete, melynél az ember karjával hajtja a szárnyakat. Az emberi lángelme csúcsművei repülésre képtelen sikertelenségek, melyek csak próbálták a természetet imitálni. Ne féljük beismerni, hogy létezik valaki nagyobb nálunk. Ez nem a gyengeség jele, inkább a fejlettségé.

 

MINEK HIGGYÜNK?

 

Minden ember képes megkülönböztetni a véletlen eredményét a Teremtő művétől. Az egész univerzum, így minden, amire csak ránézünk a Földön a Teremtő alkotása. Az élettelen természetben minden anyagra fizikális törvények hatnak csupán, így ebben az esetben ez nem annyira nyilvánvaló és véletlennek minősítjük. Egyébiránt mindegyik törvényszerűség, fizikális változatlanság ugyanilyen precízen van beállítva és maga Einstein is meg volt győződve arról, hogy csakis a Teremtő állhat ez mögött. Annyira tökéletesen meg lettünk butítva az evolúciós elmélettel, hogy egy látszólag világos döntés nem is annyira világos az evolucionisták körbe-körbe ismételgetett nézeteiknek köszönhetően, melyeket minden irányból hallunk. A százszor ismételt hazugság igazsággá válik.

Ha megfigyeljük az embert és más élőlényeket, arányos testet látunk. Eközben tudjuk, hogy ez a szimmetria relatív, mert a szervek belső elrendezése egyáltalán nem szimmetrikus. Milyen az esély arra, hogy ez a véletlen műve? Úgy gondolom, a nullával egyenlő. Mindenek felett a nő és a férfi szépek és vonzóak egymás számára. És ez az összes élőlényre érvényes. A nőstény feromonjai éppen saját fajtájú hím számára vonzóak. Egy szarvas nem vonzódik szexuálisan egy vaddisznóhoz, számára csakis a saját fajtájú nőstény, a szarvas tehén tetszik neki. Ráadásul pontosan abban az időben kezdi őt keresni, ahogyan megíratott. S ez a megosztás tökéletesen működik az összes párnál egész élővilágunkban.

 

AZ EMBER ÉS A MOBILTELEFON

Talán már mindenki rendelkezik saját mobiltelefonnal, nem ritka már az okostelefon sem. Mint olyan, ez egy nagyon összetett és bonyolult rendszer saját processzorral, memóriával, feltölthető elemmel, kevesebb vagy több pixelű fényképezőgéppel, mikrofonnal, hangszóróval és így tovább. A készülék képes számolásra, fényképek és videók tárolására, kommunikációra. Egyszóval ez egy nagyon komplex berendezés, ez mindenki számára világos és SENKI az egész Földön nem vonja kétségbe, hogy a mobiltelefont valaki legyártotta. Most vizsgáljuk meg az embert. Mindenre képes, amire az okostelefon. Az emberi szem sokkal érzékenyebb, mint a legjobb telefonos fényképezőgép, hallással rendelkezünk és tudunk kommunikálni; ugyanígy szükségünk van feltöltődésre – a hűtőszekrényből :), sokkal nagyobb a memóriánk, a matematikai műveleteket fejben oldjuk meg és a processzorunk (az agy) teljesítménye sokkal nagyobb, mint egy szuperszámítógépé, ráadásul képesek vagyunk mozogni és utódokat nemzeni; de ami a legfontosabb, értelmesek vagyunk és képesek vagyunk új dolgok alkotására és a kreatív gondolkodásra. Mindemellett lelkünk is van, ami alapvető lényegünk és egyszer a Teremtő előtt számot kell vetnie arról, hogyan használtuk ki az időt, amellyel megajándékozott.

Ennek tudatában mégis mindenki elhitte az evolucionisták elméletét, a hazugságot, hogy minden önmagától alakult ki sok-sok millió éven keresztül. Meglehetősen furcsa, nem?!? Az ember jóval fejlettebb egy mobiltelefonnál, akkor tehát miért tagadjuk, hogy az embernek teremtője van, míg a mobiltelefon esetében ezt nem vonjuk kétségbe?

 

VÉLETLENÜL VAGYUNK ITT?

 

Darwin és az evolucionisták szerint az ember csak egy magasabb rendű, fejlettebb állat csimpánzi felmenőkkel. A halál bekövetkeztével megszűnik a biológiai létezés és bekövetkezik a vég – a semmi.

Isten igéje szerint az embert saját képére teremtette és a többi lény őt szolgálja. A halállal számunkra nem ér semmi véget, sőt, Jézus nyert egy helyet Isten országába azok számára, akik nem utasították Őt el. Mind nem a véletlen művei vagyunk, hanem Isteni teremtmények, és ha befogadjuk Őt életünkbe, Isten gyermekeivé válunk, az Ő fiaivá és lányaivá és Isten királyságának örököseivé.

 

ÁDÁM BORDÁJA

 

Bizonyára ismerős a bibliai történet a Teremtés könyvéből arról, hogy Isten vette Ádám bordáját, a helyét hússal helyettesítette és a bordából megteremtette a nőt. Gn 2,21-22 A Biblia ebben is pontosan megegyezik a valósággal. Nem véletlen, hogy a történetben bordáról van szó és nem fogról, vagy ujjról. Az embernek 24 bordája van. Ha egyet elveszünk, ez 23 és pontosan ennyi kromoszómája van egy szaporító sejtnek. A bordáink párban vannak, a kromoszómák szintén. A nőkkel szemben a férfiaknál hiányzik egy X kromoszóma, aminek nincsen párja! A nő testében mindegyik kromoszóma párban van, az X kromoszóma is. Pontosan ez a kromoszóma, amely egyébként a nem meghatározásáért felelős a férfi testben egyedül van és egy Y kromoszómával egészül ki. A Biblia tehát ebben az esetben is pontos, csak a leírás az akkor tudásnak és terminológiának felel meg. A Bibliában számtalan metaforát találunk és ez csak ezeknek egyike.


 

AZ EMBER KROMOSZÓMÁI




Kép. wikipedia

 

VALAMI TÖBB

 

Jézus így szólt: Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Tehát maga Jézus készíti számunkra a helyet a mennyországban mennyei Atyánk mellett. Képzeld el, NEKED van egy helyed elkészítve a mennyben. Oda költözünk, majd ha megáll földi létünk szívverése. Próbálj elképzelni egy gyönyörű, nagy házat városod legcifrább negyedében, ahová bekopogsz és ha kinyílik az ajtó, megmondod a ház urának: Jó napot kívánok, én ide jöttem lakni, mert az én házam már összedőlt; ideköltözöm. Nem ismerjük éppen egymást, de én eddig egész jól éltem, senkit nem öltem. De képzeld hozzá azt is, hogy sokat hallottál már erről a házról, a ház uráról, s eddig nem érdekelt, ignoráltad és semmi közöd nem volt hozzá. Még az is lehet, hogy kinevetted és csúnyán beszéltél róla. Nem találnád szemtelenségnek, hogy csak úgy oda költözz most hozzá? A mennyországban nem kifogástalan életednek köszönhetően kapsz helyet. A bűn választ el minket szent Istentől. Sokan élnek tévhitben, hogy lényegében bűntelenek. Isten szerencsére hagyott ránk egy könyvet az Ő Igéjével, a legmagasabb Teremtő utasításaival és javaslataival. Világosan le van írva: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. 1Jn 1,8

Bizonyára mindegyikünk legalább egyszer életében füllentett, vagy elcsent valamit. A férfi, ha csak kéjelegve gondol egy nőre, bűnös. Aki haraggal gondol másra, halált érdemel. (Mt 5,20-22; Mk 10,19; Mt 5,28-30) Ha most állnánk Urunk elé és a Biblia szerint bírálna minket, mindegyikünk bűnös lenne. Más emberekkel összehasonlítva életünk makulátlannak tűnhet, mint a friss hó, szent Atyánkhoz képest mégis mind méltatlanok vagyunk és képtelenek vagyunk önerőből közelebb kerülni Hozzá. A szentírás több helyen is írja, hogy aki így esedezik mennyei hajlékért, ki lesz vetve a sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. Ha mostanáig nem vetted Istent, mindennek Teremtőjét figyelembe, jó okod van az aggodalomra.

Sokan úgy gondolják, hogy ráérnek Istennel foglalkozni idősebb korban és nyugdíjasként ellátogatnak néha-néha a templomba. Honnan tudod, hogy jövő héten még élni fogsz? A hit Isten ajándéka és nem önmagától értetődő. Ismerek egy idősebb férfit, aki mondogatni szokta: “Annyira szeretnék hinni, de most már nem tudok.” Ne pazarold el az idődet és ne halasztgass! Most cselekedj. Szerencsére a megoldás teljesen egyszerű.

Jézus már fizetett érted váltságdíjat halálával. Rim 5,6-11 Neked már nem kell meghalnod, a mennyország nyitva áll. Ezért maradéktalanul fontos jó kapcsolatot teremtened mennyei Atyánkkal. Belátni bűneidet, elfordulni tőlük és megtisztulni a bűnbánat kiengesztelő szentségében. Keresni Őt, minden nap kérdezni az Ő akaratát, úrvacsorában erősödni, minél többet érdeklődni Felőle, tisztelettel és hálával gondolni Rá, melyet joggal érdemel, viszonozni a szeretetét. Csak így töltheted Vele közös perceidet örömtelien. Isten féltékenyen kíván téged és egész lényedet akarja. Ez létünk lényege és értelme. Nem beszélve arról, hogy Isten segítségével sokkal könnyebben éljük mindennapjainkat, melyek a mai időkben tele vannak gonddal és nehézséggel. Istennel az élet nem unalom, ellenkezőleg, egy kaland. Istennek mindannyiunk számára terve van és csak rajtunk áll, hogy felismerjük és teljesítsük.

 

Megkeresztelt keresztények nagy része éli meg nap mint nap, hogy Isten él és nem vagyunk számára közömbösek. Én is közéjük tartozom, csak igazolni tudom ezt. Elég megnyílni Isten előtt, nem félni kimondani Neki az IGENT és mindenki részesülhet az Isteni jelenlét elképesztő csodájában. Egész biztosan megéri, mert csak egy életünk van, csak egy próbálkozásunk arra, hogy magam döntsem el, elfogadom-e Teremtőnk meghívását, amely mindnyájunk számára szól. Figyelmen kívül hagyhatom ezt a hívást, de ezzel tudatlanul a másik lehetőséget választom – a szerető Atyánk nélküli életet az örökkévaló szenvedésben. Teljesen egyszerűnek tűnik, mégis az emberiség túlnyomó része sötétben lépked, egyenesen a szakadék felé. Megmenekülni közben annyira egyszerű! Egyáltalán nem jogos a félelem a visszautasítástól. Úgy állj Isten elé, amilyen vagy. Ha bizonytalan vagy, nem tudod, mégis hogyan kezdd, csak kitartóan hívd Őt, és Ő hozzád jön és meghallgat. El kell fogadnod a meghívását, beengedni Őt a lelkedbe és Rá bízni az életed. A Bibliában ez áll: Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a parázna, elfajult és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal. Dobd el magadtól az előítéleteket, hogy tönkre tennéd Miatta az életed. Ez a sátán hazugsága. Isten életet adott neked és csak annyit kér cserébe, hogy beismerd: Megéri, mert ez a rövidke élet semmiség az elképesztő örökléttel szemben. Nálad van a választás joga, minden rajtad áll. Isten új szívvel ajándékoz meg és te az itteni lét dolgait semmiségeknek tekinted majd, megszabadít téged függőségeidtől. Jézus az egyetlen út az Úr felé.

A mennyei létre szinte mindegyik hívő örül már. De nem egyedül vagyunk, szeretteink, rokonaink körében élünk. Meglehet, hogy éppen a te feladatod kiszakítani őket a pusztulásból. És ha mind együtt menekülünk meg, a mennyben örök boldogság vár ránk.


Megváltozott ezek után az evolúcióról eddig alkotott véleményed? Az evolúcióelmélet lyukas mint az ementáli sajt, zavaros következtetéseken alapszik és teljes ellentétben áll a ma megfigyelhető fejlődési folyamatokkal. Ha egyáltalán folyamatban van bármilyen fejlődés…

Darwin elmélete az emberiség történetének legegetverőbb hazugsága. Nagy mértékben gyenge alapokon nyugszik, de sajnos az emberiség addig ragaszkodik majd hozzá, amíg csak lehet – hiszen a hitetlenek számára ez az egyetlen elfogadható magyarázat az élet kezdetére. Máskülönben be kellene ismerniük, hogy valóban létezik egy Teremtő, minden létező Ura, a mindenható Isten – ezután pedig a hitetlenek abba hagynák a hitetlenkedést. Ez pedig az egyetlen helyes kiindulópont.

Meg szeretnélek kérni, kedves Olvasó, osztd meg ezt az elektronikus könyvet, küldd el barátaidnak és ismerőseidnek, hogy minél több ember tudatosítsa az igazságot a saját eredetéről és életének értelméről. Tedd ki a közösségi portálodra, vagy csatold elektronikus üzenetbe és küldd el olyan számodra értékes embernek, melyeknek segíthet a könyv :)

Ezen tények feltárásának alapján kérem az illetékeseket, hogy tegyék lehetővé az Isteni teremtés elméletének oktatását, mint egyenértékűt az evolúciós elmélettel, iskolai intézményekben. Meg vagyok győződve arról, hogy eljön annak is az ideje, amikor ez lesz az egyetlen elfogadott elmélet az élet kezdetéről.

Isten a mi teremtőnk és Megváltónk. Gyere el Hozzá és add Neki a legértékesebbet, amid van – az életedet. Cserébe Ő örök életet ad neked. Tedd meg MOST.


Források:
wikipedia.org
youtube.com
creationevidence.org